2010. január 31., vasárnap

vége...

(...)

Ha megmarad ez a csönd a fejemben, soha nem megyek vissza. Nem én lennek az első, aki ezt az életformát választja a másik helyett. Talán ha elég messzire szaladok, soha többé nem kell hallanom őket...
Egyre gyorsabban és gyorsabban rohantam, és Jacob Blacket ott hagytam messze magam mögöt.
VÉGE

2010. január 25., hétfő

Előadás, avagy tanuljunk a csövestől fejest ugrani a kukába...:D

A mai nap szintén korcsolyázással kezdődött, mert még mindig csúszik a szerencsétlen út a faluba, és miért is ne én esnék el, vagy elcsúsznék, vagy még ragozhatnám...:D Az oskolába beérve már kezdődött az óra, és a tanár közölte, hogy a kövi órán meglátogatnak minket a felső vezetőségtől:D (óra látogatás:P) Vége. Kicsöngettek. Német következett, hát inkább be se mentem volna..., - Tudja?, -Nem, elfelejtettem, hogy felelünk, - Jóvan, beírom!, - Rendben, írja be...:S:( Aztán indulás vissza a termünkbe, ahol felkellett készülni, az órára, mert ugye óra látogatás lesz. Kicsit bemelegítettünk a labdásjátékkal. (Tanárnőnek van egy zöld kis labdája, és ketté választotta az osztályt, bal volt az aki először kérdezett 3percig a jobb oldaltól, aztán cserélünk. Szerencsére nem kaptam kérdést:D) Aztán jött az ebédszünet. Aztán az óra kezdete, tanárnő adja az anyagot, és egyszer csak, hirtelen kinéz az ablakon. Mondja, hogy azt hitte, vki bele esett a kukába. Erre az egész osztály felugrott, hogy lássa az egészet. Még életembe nem láttam ilyet:D A pasas teljesen fejjel befelé a kukába, a lába az égnek meredt, és mozgott mint aki el akar repülni a lábai segítségével..., hát nem jött össze. Az osztályban röhögőgörcs vette kezdetét:D A tanár mindekit visszaterelt a helyére, 10perc múlva meginn kifelé nézelődik az ablakon. Erre a mozdulatra meginn az egész osztály felugrott. Csak azt láttam, hogy a pali..., belemászik a kukába és nem jött ki egy ideig:D (még körül is nézett, hogy látta-e vki:D) kész voltam teljesenxD. Utcsó órában jött az "előadásnak" nevezett csoportos munka. Az én csapatom volt a 2. Petra, Melinda, Anna, és én. Amíg Petra mondta a magáét, addig én kattintottam a laptopon. Miután végzett ő nyomogatta. Melindára, nem mertem rá nézni, mert szegény megfázott, és oly piros volt az orra, (most a Ferit idézem), mint a Rudolf, a rénszarvas orra.:D Mikor a kivetítő fehér színe rávilágított Meli arcára, olyan szinten lehetett látni a piros foltokat, hogy már lassan világított.:D(K)(L)Szegény..., Jobbulást:);)