Kellemes Karácsonyt Mindenkinek!

"Talán ünnepet nem is vehetsz boltban, mert az ünnep inkább benned, legbelül van."

/Grinch/

Ünnepre hangolódva

Annyi ismerősöm küldte már msn-en, hogy muszáj ide is kiraknom:)

Nagyon Boldog Születésnapot Klaum!:)

Amióta ismerjük egymást, annyi hülyeséget csináltunk mint égen a csillag, s remélem, hogy ezek a csillagok csak gyarapodni fognak, és ragyogni, akárcsak a mi barátságunk:)

Képömlésss

Pesti ökörködés:D

A szombat már rosszul kezdődött, mivel ugye oskolába kellett menni..., hagyjuk:D Hazafele jövet taliztam Ágival és megkértem, hogy jöjjön át addig amíg elkészülök. Itthon leültünk és kajáltunk. Felmentünk a szobámba, hogy összepakoljak, és Ági segített, hogy nemhogy elfejeltsek vmit.:D (mégegyszer thx:P) Aztán ugrott a fürdőszobába, addig ő a tv-t vette célba.:D Komolyan mondom, hogy 15perc alatt elkészültem...(ez új rekordxD) Végeztem, már kész voltam, elbúcsúztam Ágnestől, és már mentem a vonat elé. Út közben kaptam egy hívást Gábor barátunktól:D, hogy siessek már..., hát jó én a hülye fejemmel elkeztem futni, a csúszos, jeges, havas úton, aminek meglett az eredménye. Mégpedig egy esés.xD Mint az már köztudott, hogy a saját lábamba is képes vagyok elesni, hát ezt sikerült bebizonyítani. A bal lábammal kirugtam a testvérétxD amiből egy kicsit nyomi pofára esés lett. Gyors felnéztem, hogy látta-e vki, de szerencsére senki. Röhögtem egy sort, aztán tovább go a vonathoz.(mellesleg a kabátom, a táskám, a gatyám mindenem tiszta hó volt...) Gábornak nem is kellett mondani, mert már látta rajtam. A vonaton Szárnál Nóriék is felszálltak, aztán vártunk Bicskéig, hogy legyen hely. Nem telte bele sok időbe, az ellenőr is megjelent a szinen. Odaért hozzánk, kérem a jegyet, de elfelejtettem, meddig ezért csak annyit tudtam kinyögni, hogy egy diákot aaaa őőőőő....Gábor segített rajtam és mondta, hogy a Déliig:D (köszxD) Krisztián és kért jegyet, szintén a végig úgy, hogy egy diákot a végig, és úgy, hogy returba.:D Megérkeztünk. Leszálltunk. Metróztunk 1-et, 2-őt, nem tudom hányat:D, csak azt tom, hogy a szemét Gábor beszivatott, hogy itt szállunk le, aztán elkezdtek készülni, azt röhög és a Nóri kérdi, hogy most mért szivatod?!:D hát jó mondom...köcsögxD Megyünk fel a lépcsőn az aluljáróból és akkor derül ki, hogy rossz helyen másztunk kixD, aztán vissza a másik oldalra:D (vicces:D) Sétálgatunk a nagy hóba, jön egy villamos, és vajon ki száll le róla?! hát az Anna (akit megse ismertünk:P) Aztán uccu:D fel Annékhoz. Ott először is kiolvadás:D aztán pihenés majd evés:D iszogatás stb. Csináltunk egy csomó pikcsőrt amit majd a kövi bejegyzésbe teszek bé.:D Filmeztünk is. Megnéztük a Szex és Newyorkot és Anna nővére és egyik ismerőse pont akkor léptek be az ajtón mikor épp a szexelős jelent volt...:D A házigazda megpróbálta lehalkítani, kevesebb sikerrel, majd kikapcsolta:D Aztán vacsorázás közbe végig néztük. Mindeközben a hó csak úgy hullot, mintha vki a korpát szedné ki a hajbólxD Annyi esett, hogy a vonatok több órákat késtek, és Mara(Anna nővére) inkább úgy látta jónak, hogy a Nóriék nem mennek haza. A filmnek vége. Az az ötletünk támadt, hogy mi lenne, ha lemennénk hógolyózni:D hát ez volt az év egyik legjobb ötlete:D Voltak esések, ugrálások, pofán dobások, segges dobások...1szóval jó volt:D Jaj, még a Gábornak, volt egy maradandó beszólás, hogy Anna kérdezte, hogy felmenjünk-e?! Erre Gábor, hogy igen mert már át áztam...:DxD(nem röhögtünk, ááá kicsit se...xD) Felértünk. Mindenki megvolt fagyva, és, hogy Gábor szavával éljek, átázva:DxD Sorban mentünk átöltözni pizsamába, aztán mindenki elkezdte megcsinálni az "ágyát":D Gábor a nagy kanapén, Én a kicsin, Nóri és Krisztián matracon. Indul a film és nem volt hang, vagyis volt, de nagyon halk, Ex csajok szelleme nem jött össze. Maradt a Hercengővédelmi program. (hagyjukxD) Alvás...Már akinek. ÉN nem bírtam azon a kis helyen mind1...:D Nem hittem volna, hogy 4 embere 4 különböző hangot tud kiadni alvás közben.xD Nóri: huhu pszszszsz huhuh psszszz

Gábor: grhhhhh kszzzzz grhhhh ksszszsz

Anna: horkolt...:D

Krisztián: meg nem is hallodtam:D

Végre elaludtam, és arra ébredek, hogy vki elkezdni enni a ropit ami az asztalon volt. Hát nem kellett sok hozzá, hogy rászóljak:D Ott kotort a tálba, aztán meg letette és csámcsogott. Reggel mindeki kipihenten, én egy újabba mokesszal keltem:D Nóri kérdezi a Gábort, hogy ő evett-e ropit?! Gábor csak azt mondta, hogy arra emléxik, hogy a kezébe van a tál és, hogy magára borította...:D De az újdonság volt neki, hogy kajált...xD (alvaevő vagy:D) Nóriék siettek a vonthoz. Mi még reggeliztünk. Aztán mentünk elköszöntünk a Marától, és megköszöntük a látogatás. Aztán nyomás a villamoshoz. Aztán a metróra. Aztán a vonathoz. Anna leszakadt mert elérte a kövi metrót. A jegyvétel közben találkoztunk Nóriékkal, mert a vonatuk késett 70percet amíg vártak addig ők is reggeliztek. A 10:21-es vonat jött, 11:21kor. Vicces:D A hazafele úton hülyéskedtünk:P Az egyik legjobb hétvégém volt:) Köszönöm:)))))

A kis gyufaárus lány

A KIS GYUFAÁRUS LÁNY

Kegyetlen hideg volt, hullott a hó és már sötétedett; az esztendő utolsó napját mutatta a naptár. A kemény hidegben egy szegény kislány járta a sötétedő utcákat, hajadonfőtt és mezít­láb. Amikor elindult hazulról, még volt papucs a lábán, de annak nem sok hasznát vette. Mert a papucs nagy volt, igen nagy - az édesanyja hordta valamikor -, s ahogy két arra vágtató kocsi elől a járdára ugrott, egyszerre maradt le a lábáról mind a két papucs. Az egyikkel egy suhanc szaladt el - azt mondta, majd bölcsőnek használja, ha megházasodik, a másikat pedig meg se találta a szegény kislány.
Mezítláb járta hát az utcákat, és kicsi lábát kékre-vörösre csípte a kegyetlen hideg. Rongyos kis kötényét összefogta: egy halom kénes gyufa zörgött benne, egy skatulyát meg a kezében szorongatott. Egész álló nap hiába kínálgatta portékáját, egy szál gyufát se vettek tőle, és alamizsnát se adott neki senki: Éhesen és hidegtől reszketve vánszorgott tovább; szívsza­kasztó látvány volt szegény. Csillogó hópelyhek tapadtak szépen göndörödő, hosszú szőke hajára, de nem is gondolt vele.
Az ablakokból ragyogó világosság és sült liba pompás jó szaga áradt ki az utcára, hiszen ünnep volt, szilvesztereste. A szegény kis teremtésnek folyton csak ez járt az eszében.
Behúzódott egy zugba, egy kiszögellő ház sarka mögé, s maga alá húzta csupasz lábát. Ott még jobban didergett, majd megvette az isten hidege, de hazamenni nem mert, hiszen egész nap egy garast se keresett, s az apja biztosan veréssel fogadná. Különben otthon se jobb, padlásszobájukban farkasordító hideg van, a tető hasadékain besüvít a szél, hiába tömték be szalmával meg ronggyal a nagyobb réseket.
Már egészen meggémberedtek a kis ujjai. De jó lenne egy szál gyufa, csak egyetlenegy szál! Ha kihúzna egyet a skatulyából, odadörzsölné a falhoz, s meggyújtaná, a lángjánál megmele­gít­hetné a kezét! Végre rászánta magát, s meggyújtott egy szálat. Milyen vidáman sercent, s hogy lobogott a lángja! Fényes volt és meleg, mint a gyertyaláng, s a kislány boldogan tartotta fölébe a kezét.
Csodálatos láng volt az! A szegény kis gyufaárus lány úgy érezte, mintha szép réztetejű, rézcsövű vaskályha előtt ülne - olyan jó volt nézni a tüzet, olyan jólesett melegedni mellette! Már a lábát is kinyújtotta, hogy átjárja a meleg, de abban a pillanatban kilobbant a gyufaláng, eltűnt a vaskályha, s a kislány ott ült a hideg falszögletben egy gyufacsonkkal a kezében.
Elővett egy másik gyufát, meggyújtotta. Odahullt a fény a falra, tenyérnyi világosságot vetett rá, s azon a helyen átlátszó lett a fal, mint a tiszta üveg: a kis gyufaárus lány beláthatott a szobába. Hófehér terítővel letakart, nagy asztal állt odabenn, finom porcelán edények csillog­tak rajta, s a közepén aszalt szilvával meg almával töltött sült liba illatozott. S ami a legcsodá­la­tosabb volt: a sült liba egyszer csak kiugrott a tálból, s késsel-villával a hátában, bukdá­csolva indult a kislány felé. De jaj, megint ellobbant a gyufa lángja, s nem látszott más, csak a puszta, hideg fal.
Újabb gyufát gyújtott: fényénél gyönyörű szép karácsonyfát látott, még szebbet, ragyogóbbat, mint amit karácsony este a gazdag kereskedő szobájában, amikor belesett az üvegajtón. Ott ült a fa alatt, s nézte a száz meg száz gyertyát az ágak hegyén, a tarka díszecskéket, amiket eddig csak kirakatban láthatott. Már nyújtotta a kezét, hogy levegyen egyet, de akkor megint kihunyt a csepp láng, és a sok karácsonyi gyertya lassan a magasba emelkedett, föl egészen az égig, s ott csupa tündöklő csillag lett belőle. Egyszer csak kivált közülük egy, s lehullott; ragyogó fénycsíkot hasított a sötét égen.
- Valaki meghalt! - mondta a kislány; emlékezett rá, hogy a nagyanyja, az egyetlen, aki jó volt hozzá, s aki már rég meghalt, egyszer azt mondta „Valahányszor lehull egy csillag, egy lélek áll az isten színe elé."
Megint odadörzsölt egy szál gyufát a falhoz, s egyszerre nagy világosság támadt körülötte. A tiszta fényben ott állt rég halott nagyanyja, és szelíden, hívogatóan nézett le kis unokájára.
- Nagyanyó! - kiáltott föl a kislány. - Nagyanyó, vigyél magaddal! Tudom, hogy itthagysz, ha a gyufa végigég, eltűnsz, mint a meleg kályha meg a sült liba, meg a gyönyörűséges szép karácsonyfa! Ne hagyj itt, nagyanyó!
És gyorsan a falhoz dörzsölt egy egész csomag gyufát, hogy marassza a kedves nagyanyót; a sok gyufa olyan fényességet árasztott, mintha a nap sütött volna. A nagyanyó sohasem volt ilyen szép, ilyen erős. Karjára emelte a kislányt, s felemelkedett vele; magasra, igen magasra, ahol nincs hideg, éhség, félelem, ahol csak öröm van és fényesség.
A hideg reggelen ott találták a kis gyufaárus lányt a házszögletben: kipirult arca mosolygott, de élet már nem volt benne, megfagyott a csodákkal teli éjszakán. Ott feküdt a halott gyermek új esztendő reggelén, körülötte egy halom gyufásskatulya és sok-sok elégett gyufaszál.
- Melegedni akart szegényke! - mondták az emberek. Nem tudta senki, mennyi gyönyörűséget látott, s milyen fényesség vette körül, amikor nagyanyja karján mindörökre elhagyta ezt a sötét világot.

tábla fész:D

Ma egyik tanár nagyon bele lendült a tanításba, és rajzolgatta az anyagot, hogy az osztály jobban megtudja jegyezni. A Melinda volt a vezető. Volt a Mancika a pénztáros, és voltam én az ügyintéző.

Mancika:)

a vezető (Melinda):P

és én az ügyintéző (nem az voltam csak nem jut eszembe az eredeti:DxD)

új haj, új élet?!

Inkább új haj és új asszony!:D (ugye Ágiii?:D)

Csütörtökön meginn gyakorlatunk volt, de már reggel bent voltunk a boltba. Szerencsére csak árut töltöttem fel. Olyan dél körül bementünk sütizni meg karácsonyi hajtogatásokat csinálni:) Mindenki más és más sütit hozott. Én muffint vittem:) Aztán el kellett jönnöm mert fodrászhoz voltam hivatalos. Útban a vonathoz felhívtam Ágnes barátunkat:D:P, hogy mit művel. Mondta, hogy ő is azzal a vonattal menne haza amivel épp én készülök menni. Megkértem, hogy jöjjön el velem fodrászhoz.(remélem volt baj?!:() Ági neki állt tanulni, míg én olvasgattam a könyvét. A Patkányfogót (majd lehet megszerzem vhonann:D:P) Ülök a fodrász székbe, drága Fodrászom pedig elkezdte egy másik vendég haját festeni, és én csak látom, hogy az idő meg csak repül, és el kéne érni a vonatot. Egyszer csak megakad a szemem vmin/vkin. Ági feláll, oda megy az újság tartóhoz, és ki vesz egy ELLE-t, ohhha mondom itt nagy gáz, van ha elkezdi olvasni, majdnem szóltam a fodrásznak, hogy siessen:DAztán végül is időbe kész lettünk.:) Fizettem, és ránéztem az órámra, és látom, hogy 4:39 van, jaja a vonat 41kor indul:D:P. Elkezdtünk rohanni:D:P, vagyis először gyorsan sétálni aztán még gyorsabban majd futni. Futás közbe kérdezem, Ágitól, hogy mennyi az idő. Válasz helyett csak egy nagy puffanást hallok és sikítást, nah ki találja ki, hogy mit csinált?!(sztem senki:D) a drága:D a telefonját leejtette a hóba, majd a telefon az autó alatt landolt:D (röhögtünk mint állat:D) Tovább futottunk. A vonat várása közben tőlünk zengett az egész peron:D aztán még a vonat isxD

nem baj jó nap volt asszony!:)(K)(L)

barátságos szombat

A magányban, a betegségben, a zűrzavarban a barátság puszta gondolata is lehetővé teszi a túlélést, még ha barátunknak nem is áll hatalmában segíteni bennünket. Elég a tudat, hogy ő létezik. A barátságot nem halványítja el a távolság vagy az idő, a börtön vagy a háború, a szenvedés vagy a súlyos csend. Éppen ezekben a dolgokban gyökeredzik a legmélyebben, és ilyen talajból bontja ki legszebb virágait.

első hó

Mese, hogy volt egy öreg ember, s egyszer hullt a hó,

de az apóka s egy néni azt mondták: mégis, talán mégis,

mégis védik, ami megmaradt, hogy legyen úgy,

ahogy az élet kéri, ahogy senki sem érti, legyen mégis.

Lesz valaha egy új világ, mely megérti, mi fájt,

mely arról szól, hogy volt két ember, ki ugyanarra várt.

Koltay Gergely

az ifjú kereskedő

Csütörtökön, mint minden csütörtökön gyakorlatunk volt. A tanárnő úgy gondolta, hogy már ideje kimenni a boltba és alkotni vmit.:D Rendben. Mindenki izgaott volt (vagy csak én?!:D nem tudom:D) felkaptuk a köpenyünket és a névtáblának és már suhantunk is:D 10 embert kellett különböző helyekre beosztani. Tanárnő először Fannyt, Ginát, és Engem választott ki, hogy menjünk a pultba. A többiek mentek áru feltöltésre, raktárba, stb. Fanny volt a sajt pultba, Gina volt a csemegébe, és engem vajon hova osztott volna be?...hát igen a hentes putlba:D Hát alapból is ideges voltam, hogy tuti elcseszek vmit, de sokat segített az ott dolgozók. A vásárlók csak jöttek, és csak jöttek. Volt olyan hölgy aki azt mondta, hogy keressek neki vmi szép csirkemellét:D hát mutattam neki, hát miért is teccet volna neki..., nah mind1:D aztán azt mondja, hogy túrjak lejjebbxD, hát az látni kellett volna, fehérköpeny, alatta fehéring szépen néztem ki utána...:D Aztán volt olyan is aki azt mondta, hogy nemtom milyen húsból kér, aztán szóltam az egyik srácnak, hogy az melyik, és a vásárló szólt rám hogy - Ez itt!- kb.:D Tanárnő jött és kérdezte, hogy szeretnék-e másik helyre menni, mondtam, hogy persze!:) elköszöntem a srácoktól:D megköszöntem a tanultakat és már mentem is. Először Zolival töltöttem fel olajokat, aztán báláztam, utána a Petrával tésztát, mustárt, kechupot, majonézt, stb. pakolásztunk. Utána mentem egyedül az egyik ott dolgozó hölgynek segíteni a zsömléket kipakolni. Következett az ital feltöltés Lift márkájú innivalókat rakodtunk a Fannyval. Aztán a tanárnő beosztott a csemegébe. Igen:D:P A vásárlók csak jöttek és csak jöttek. Kértek olyan parizert, olyan kolbászt stb. Vki szeletelve kérte vki nem. A szeletélésről csak annyit, hogy nem nekem találták ki:D A nyomrúlt parizert állandóan el lötte a szeletelőxD (me nem mertem oda tenni jobban kezem, me fostam, hogy leszabdalja a ujjam:D) A nő aki ott volt mellettem, csak bíztatott, hogy mindenki így kezdi. (de én nem vagyok mindenki!:D:P) Összességében mindenki nagyon kedves, aranyos, és jó fej volt. Nagyon sokat tanultunk tőlük. (vagy legalábbis én).

Gyakorlat után, találkoztunk Annával, akivel enyhén elkerültük egymást, me azt mondta, hogy találkozzunk az Intersparnál, hát én már ott álltam. Mire ő elsétál a felső úton és felhív, hogy elkerültük egymást. Aztán rá szóltam, hogy nézzen egy kicsit lejjebbxD és láss csodát:D ott észrevett:D Plázába mentünk kajáltam a mekibe. Aztán Anna meginn bóltkorós (vagy még mindig:D) meginn a NewYorkerbe vásárolt (nem tud úgy bemenni, hogy ne vegyen vmit:D:P) de azé szeretünk:)

Miki

Igen, eljött dec. 6.-a, és nem csak a kicsik kapnak csomagot, hanem a nagyok isXD. Nálunk azt osztályba, már múlthéten kihúztuk a neveket osztályfőnöki órán. A húzás után mindenki elkezdte a másikat cukkolni, hogy mondja már el, hogy kinek ad majd csomagot. Én csak 1 embernek mondtam el, az Annának:D, de ő nem mondta el, hogy ő kinek vesz. Jóvan mondtam, hazudós vagy:D Anyutól feltöltő kártyát kaptam, ami persze jól jött, mert már épp lejáróban volt. Aztán eljött az ajándékozás napja:D Először kezdte ugye az Ofőnk, ő a Ferinek adott, aztán el is veszítettem a fonalatxD, mert mindenki csak mászkált, aztán néztem körül, hogy egyre csak fogynak az emberek, és én még nem kaptam csomagot. Aztán jött az a srác akit én húztam ki, ő adott az Annának, és az Anna elkezdett jönni felém, már akkor furcsa volt:D, és lám kinek adott?! hát nekem:D:P 4évig voltunk osztálytársak, és most azok vagyunk és engem húz...:D vicces:D:P Mindenki megkapta a csomagját és mindenki el is kezdte, kibontani rajtam kívül. Anna rám is szólt, hogy mé nem bontom ki, mondom, hogy én csak 6.án szoktam kibontani:D erre le is lettem cseszve, mert, hogy ez mekkora bunkóság:D aztán az ő kedvéért kibontottam:)

BOLDOG MIKULÁST MINDENKINEK!:D

Petra meséje...:D

Az aranyszőrű bárány


Egyszer volt, hol nem volt élt egyszer egy király, s annak három fia.Ennek a királynak volt egy gyönyörű szép aranyszőrű báránya. Egy szörnyű betegség miatt a király nem láthatta hetekig, hónapokig a jószágát, s alig várta, hogy felemberedjen, kimehessen kedvenc állatához. De mikor aztán elérkezett a nap, hogy felkerekedett, olyat látott, nyulat fogott. Eltűnt az aranyszőrű bárány.A király erre még betegebb lett, s ereje folyamatos elvesztése miatt, utána küldte legnagyobb fiát szerencsét próbálni, abban bízva, hogy mikor hazatér, a király újra láthatja kis bárányát.Évek teltek el, mire visszatért a fiú, de csak annyit tudott mondani:
- Hát apám, elveszett az aranyszőrű bárány!A király mérgében, olyan dühös lett, hogy fia büntetésének kigondolására már nem is jutott ideje, azonnal maga elé hívatta a középső fiát, hogy azzal útjára bocsátva szerencsét próbáljon, hátha ő majd visszatér az aranyszőrű báránnyal.Elindult hát a legény, hetedhét országon, erdőn-mezőn túl. Kutatta az Óperenciás tengeren túl, ahol a kurta farkú malac túr, de sehol nem lelt rá, apja kedvenc aranyszőrű jószágára.Középső fia is évek múlva tért haza szeretett apjához. Érkezésekor a király maga elé hívatta, de csak ennyit mondott:- Hát apám, elveszett az aranyszőrű bárány!A király még mérgesebb lett, betegsége a középső fiú után egyre csak rosszabbodott, mire eszébe ötlött a legkisebb fia, akiről messzi hírek zengnek nagy szerencséjéről.Maga elé hívatta, majd útjára bocsátotta ígéretet téve apjának, hogy még a halála előtt látni fogja az aranyszőrű bárányt.Teltek az évek, nem történt semmi.A király állapota egyre csak súlyosabb lett.Egy őszi délután megjelent a kapualjban a legkisebb fiú, a király éppen arra sétált az egyik inasával, mire csak annyit mondott:- Hát, apám, tényleg elveszett az aranyszőrű bárány!


Na, de elkell mesélnem, hogy a múltkor itt járt nálam unokabátyám, és itt töltött két napot. Második nap délelőttjén a Penny-ben vásároltunk, majd mondtam, hogy üljünk be a közeli kávézóba meginni valamit. Ott üldögéltünk és egyszer csak odajött hozzánk egy öregasszony. Mondjuk én már a bejárat előtt láttam, de nem szóltam semmit. Szóval odajött hozzánk és mondta, hogy a csapos nem igazán szereti őt, és hogy mi lenne, ha azt mondanánk a pultosnak, hogy mi az unokái vagyunk stb stb. Kisebb-hosszabb tanakodás után belementünk, hisz mi bajunk lehet. Mindösszesen csak annyi, hogy mikor közöltük a pultos férfivel annyit mondott, hogy jaj de jó, hogy itt vagyunk, mert hogy a mamánknak 10000 ft tartozása van, és hogyha nem rendezzük azonnal, rendőrt hív. Csak néztünk, mint a vet malac, mit akar ez itt??? Mire aztán nagyon ránk volt förmedve a pultos, hátra néztem az öregasszony iszkolt kifelé. Unokabátyám kifizette az adósságot, aztán utolértük az öregasszonyt és kértük vissza a pénzünket azonnal. Annyit mondott, hogy nincs nála kp. nála csak bankkártya van. Rögtön elirányítottam, hogy a Penny mögött van egy ATM tessék szépen levenni róla azt a 10000 ft-ot és visszaadni. Unokabátyám pedig zálogba elkérte a táskáját, hogy azért még is legyen oka visszajönni hozzánk. Addig beültünk a kávézóba.Eltelt fél óra… még mindig sehol. Eltelt ¾ óra még mindig sehol. Közel másfél órát vártunk már, mikor megjelent két rendőrrel, hogy mi elloptuk a táskáját. Magyarázkodtunk össze meg vissza. Mondtam a rendőrfiúnak, hogy ha mi tényleg elloptuk a táskáját valószínű nem itt üldögélnénk vele. Mire a másik rendőr mondta, hogy pakoljuk ki a táskáját.
Kinyitja szépen, talál benne egy kis fésűt, egy kis tükröt, és nahát, mit talál még???
Hát az aranyszőrű bárányt!

:D


(a lehetetlenség története :)

írta és rendezte:xD Petraaaaa:D forrás: eltévedtél.blog.hu

betegség

A mai napon úgy ébredtem, hogy jobb lesz nekem itthon maradni, de nem így tettem, mert mért is tettem volna azt ami helyes..., az nem én lennékxD Éreztem, hogy fáj a torkom, a fejem, a karom is fájt, és vmi olyasmi mintha lázas lennék, de nem mértem meg mert már annyi időm nem volt, készülnöm kellett. Anyu meg csak mondta, hogy milyen hülye vagyok, meg hogy vigyek gyógyszert...stb. stb.:D:P Ráadásul még esett is, és Ági próbált egy lámpával jelezni nekem:D(kisebb, nagyobb sikerrel) Most nem én estem hasra, mint ahogy az előző napokban(hetekben), hanem drága Ágnes barátunkat kellett támogatni:D:P A vonaton sem voltam legjobb állapotban. Gina se jött, úgyhogy egyedül kellett mennem. Első óra...német, hát mért is ne szólítsák fel a nagy fejem... Igaz nem sok mindent tudtam kinyögni mert per pillanatban azt se tudtam, hogy hol vagyok. Ez persze a tanárnak nem tetszett. A többi órán is ilyen élénk.:D Úgy éreztem mintha nem lettem volna ott vhol máshol jártam, mint egy zombi:D:P Na megyek pihenni:D:P