Az aranyszőrű bárány
Egyszer volt, hol nem volt élt egyszer egy király, s annak három fia.Ennek a királynak volt egy gyönyörű szép aranyszőrű báránya. Egy szörnyű betegség miatt a király nem láthatta hetekig, hónapokig a jószágát, s alig várta, hogy felemberedjen, kimehessen kedvenc állatához. De mikor aztán elérkezett a nap, hogy felkerekedett, olyat látott, nyulat fogott. Eltűnt az aranyszőrű bárány.A király erre még betegebb lett, s ereje folyamatos elvesztése miatt, utána küldte legnagyobb fiát szerencsét próbálni, abban bízva, hogy mikor hazatér, a király újra láthatja kis bárányát.Évek teltek el, mire visszatért a fiú, de csak annyit tudott mondani:
- Hát apám, elveszett az aranyszőrű bárány!A király mérgében, olyan dühös lett, hogy fia büntetésének kigondolására már nem is jutott ideje, azonnal maga elé hívatta a középső fiát, hogy azzal útjára bocsátva szerencsét próbáljon, hátha ő majd visszatér az aranyszőrű báránnyal.Elindult hát a legény, hetedhét országon, erdőn-mezőn túl. Kutatta az Óperenciás tengeren túl, ahol a kurta farkú malac túr, de sehol nem lelt rá, apja kedvenc aranyszőrű jószágára.Középső fia is évek múlva tért haza szeretett apjához. Érkezésekor a király maga elé hívatta, de csak ennyit mondott:- Hát apám, elveszett az aranyszőrű bárány!A király még mérgesebb lett, betegsége a középső fiú után egyre csak rosszabbodott, mire eszébe ötlött a legkisebb fia, akiről messzi hírek zengnek nagy szerencséjéről.Maga elé hívatta, majd útjára bocsátotta ígéretet téve apjának, hogy még a halála előtt látni fogja az aranyszőrű bárányt.Teltek az évek, nem történt semmi.A király állapota egyre csak súlyosabb lett.Egy őszi délután megjelent a kapualjban a legkisebb fiú, a király éppen arra sétált az egyik inasával, mire csak annyit mondott:- Hát, apám, tényleg elveszett az aranyszőrű bárány!
Na, de elkell mesélnem, hogy a múltkor itt járt nálam unokabátyám, és itt töltött két napot. Második nap délelőttjén a Penny-ben vásároltunk, majd mondtam, hogy üljünk be a közeli kávézóba meginni valamit. Ott üldögéltünk és egyszer csak odajött hozzánk egy öregasszony. Mondjuk én már a bejárat előtt láttam, de nem szóltam semmit. Szóval odajött hozzánk és mondta, hogy a csapos nem igazán szereti őt, és hogy mi lenne, ha azt mondanánk a pultosnak, hogy mi az unokái vagyunk stb stb. Kisebb-hosszabb tanakodás után belementünk, hisz mi bajunk lehet. Mindösszesen csak annyi, hogy mikor közöltük a pultos férfivel annyit mondott, hogy jaj de jó, hogy itt vagyunk, mert hogy a mamánknak 10000 ft tartozása van, és hogyha nem rendezzük azonnal, rendőrt hív. Csak néztünk, mint a vet malac, mit akar ez itt??? Mire aztán nagyon ránk volt förmedve a pultos, hátra néztem az öregasszony iszkolt kifelé. Unokabátyám kifizette az adósságot, aztán utolértük az öregasszonyt és kértük vissza a pénzünket azonnal. Annyit mondott, hogy nincs nála kp. nála csak bankkártya van. Rögtön elirányítottam, hogy a Penny mögött van egy ATM tessék szépen levenni róla azt a 10000 ft-ot és visszaadni. Unokabátyám pedig zálogba elkérte a táskáját, hogy azért még is legyen oka visszajönni hozzánk. Addig beültünk a kávézóba.Eltelt fél óra… még mindig sehol. Eltelt ¾ óra még mindig sehol. Közel másfél órát vártunk már, mikor megjelent két rendőrrel, hogy mi elloptuk a táskáját. Magyarázkodtunk össze meg vissza. Mondtam a rendőrfiúnak, hogy ha mi tényleg elloptuk a táskáját valószínű nem itt üldögélnénk vele. Mire a másik rendőr mondta, hogy pakoljuk ki a táskáját.
Kinyitja szépen, talál benne egy kis fésűt, egy kis tükröt, és nahát, mit talál még???
Hát az aranyszőrű bárányt!
:D
(a lehetetlenség története :)
Egyszer volt, hol nem volt élt egyszer egy király, s annak három fia.Ennek a királynak volt egy gyönyörű szép aranyszőrű báránya. Egy szörnyű betegség miatt a király nem láthatta hetekig, hónapokig a jószágát, s alig várta, hogy felemberedjen, kimehessen kedvenc állatához. De mikor aztán elérkezett a nap, hogy felkerekedett, olyat látott, nyulat fogott. Eltűnt az aranyszőrű bárány.A király erre még betegebb lett, s ereje folyamatos elvesztése miatt, utána küldte legnagyobb fiát szerencsét próbálni, abban bízva, hogy mikor hazatér, a király újra láthatja kis bárányát.Évek teltek el, mire visszatért a fiú, de csak annyit tudott mondani:
- Hát apám, elveszett az aranyszőrű bárány!A király mérgében, olyan dühös lett, hogy fia büntetésének kigondolására már nem is jutott ideje, azonnal maga elé hívatta a középső fiát, hogy azzal útjára bocsátva szerencsét próbáljon, hátha ő majd visszatér az aranyszőrű báránnyal.Elindult hát a legény, hetedhét országon, erdőn-mezőn túl. Kutatta az Óperenciás tengeren túl, ahol a kurta farkú malac túr, de sehol nem lelt rá, apja kedvenc aranyszőrű jószágára.Középső fia is évek múlva tért haza szeretett apjához. Érkezésekor a király maga elé hívatta, de csak ennyit mondott:- Hát apám, elveszett az aranyszőrű bárány!A király még mérgesebb lett, betegsége a középső fiú után egyre csak rosszabbodott, mire eszébe ötlött a legkisebb fia, akiről messzi hírek zengnek nagy szerencséjéről.Maga elé hívatta, majd útjára bocsátotta ígéretet téve apjának, hogy még a halála előtt látni fogja az aranyszőrű bárányt.Teltek az évek, nem történt semmi.A király állapota egyre csak súlyosabb lett.Egy őszi délután megjelent a kapualjban a legkisebb fiú, a király éppen arra sétált az egyik inasával, mire csak annyit mondott:- Hát, apám, tényleg elveszett az aranyszőrű bárány!
Na, de elkell mesélnem, hogy a múltkor itt járt nálam unokabátyám, és itt töltött két napot. Második nap délelőttjén a Penny-ben vásároltunk, majd mondtam, hogy üljünk be a közeli kávézóba meginni valamit. Ott üldögéltünk és egyszer csak odajött hozzánk egy öregasszony. Mondjuk én már a bejárat előtt láttam, de nem szóltam semmit. Szóval odajött hozzánk és mondta, hogy a csapos nem igazán szereti őt, és hogy mi lenne, ha azt mondanánk a pultosnak, hogy mi az unokái vagyunk stb stb. Kisebb-hosszabb tanakodás után belementünk, hisz mi bajunk lehet. Mindösszesen csak annyi, hogy mikor közöltük a pultos férfivel annyit mondott, hogy jaj de jó, hogy itt vagyunk, mert hogy a mamánknak 10000 ft tartozása van, és hogyha nem rendezzük azonnal, rendőrt hív. Csak néztünk, mint a vet malac, mit akar ez itt??? Mire aztán nagyon ránk volt förmedve a pultos, hátra néztem az öregasszony iszkolt kifelé. Unokabátyám kifizette az adósságot, aztán utolértük az öregasszonyt és kértük vissza a pénzünket azonnal. Annyit mondott, hogy nincs nála kp. nála csak bankkártya van. Rögtön elirányítottam, hogy a Penny mögött van egy ATM tessék szépen levenni róla azt a 10000 ft-ot és visszaadni. Unokabátyám pedig zálogba elkérte a táskáját, hogy azért még is legyen oka visszajönni hozzánk. Addig beültünk a kávézóba.Eltelt fél óra… még mindig sehol. Eltelt ¾ óra még mindig sehol. Közel másfél órát vártunk már, mikor megjelent két rendőrrel, hogy mi elloptuk a táskáját. Magyarázkodtunk össze meg vissza. Mondtam a rendőrfiúnak, hogy ha mi tényleg elloptuk a táskáját valószínű nem itt üldögélnénk vele. Mire a másik rendőr mondta, hogy pakoljuk ki a táskáját.
Kinyitja szépen, talál benne egy kis fésűt, egy kis tükröt, és nahát, mit talál még???
Hát az aranyszőrű bárányt!
:D
(a lehetetlenség története :)
írta és rendezte:xD Petraaaaa:D forrás: eltévedtél.blog.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése