"Amikor egy igaz barátot képzelek el magamnak, akkor egy olyasvalaki jelenik meg lelki szemeim előtt, aki szeret engem és törődik velem. Áldozatokat is hajlandó hozni értem, akárcsak én érte. Meg lehet bízni benne, a nézeteimet és a véleményemet megoszthatom vele, és nem hagy cserben akkor sem, ha le vagyok eresztve. (...) Ő az igaz barát, aki minden esetben kitart mellettem. (...) SEMMI sem ingatná meg az igaz barátomba vetett hitemet. Továbbá abban is biztos vagyok, hogy nem veszteném el soha, hacsak nem tennék valami olyasmit, ami nem fér bele a barátról kialakított képbe."
Mikor egy régen nem látott ismerősöddel felelevenítitek a múltat, olyan emlékek jutnak eszedbe, amitől, anno a földön fetrengtél a nevetéstől, és ha ez történik a jelenben is, akkor nem élsz hiába:)
Tavasz eljött a te időd! Szólj a napnak, hogy ragyogja be a földet a sugaraival, mond meg a fűnek, hogy kezdjen el zöldellni, és a virágoknak ideje nyiladozni. A madarak kezdjenek el csicseregni, mert ezek által, az embereknek több kedvük lesz, munkába, iskolába menni, vagy bármihez amibe belekezdenek és sikereket fognak elérni. Hozzál önfeledt jókedvet, boldogságot, barátságot, örömöt, és nem utolsó sorban szerelmet. Üzenj Ámornak is, hogy kezdje el gyártani az íjait, vége a lustulásnak, és vegye célba a gyámoltalan embereket. Az én ismerőseimet különösképpen, azt hiszem mindegyikükre ráfér egy kis tavaszi hangulat:)
Tavasz, itt a terv neked csak meg kell valósítanod!;)
de most ezt bepótolom, mert meginn elkezdődött az oskola és nem lesz annyi időm azokra akik fontosak, mert suli, meló...stb., de itt mindent nyomon követhettek ezt csak nektek írom:D
A nap, veletek, mikor nem készült kép, de a fényképező ott volt, de a nap az emlékezetünkbe vésődött, s a barátságunk még mindig él, s élni is fog...
“A jó barát olyan valaki, akivel együtt semmi különöset nem tesz az ember, aztán rájön, hogy a “semmi különös” nagyon is különös. A jó barát mindent elmesél magáról neked. A jó barát olyan valaki, aki tényleg örül, ha győztél, és megdolgoztál a sikerért. Olyan valaki, aki előtt nem kell védekezned, és nem kell jó benyomást tenned rá. A jó barát ennek a sok csodálatos valakinek a megkapó egyvelege, akivel közös emlékeid lesznek majd, akinek adsz, és akitől kapsz – ő a “most és mindörökké jó barát.”
Hideg és szeles idő volt, mikor a 2 idegen betért a Plázába.
Az egyikük egy lány volt. Barna hajzuhatag, ami néhol eltarkarta az arcát. Zöldes-kékes szem, aranyos, kedves arc. De volt vmi a megjelenésében, vmi nem hétköznapi, vmi állatias.
A másik egy fiú volt. Szintén barnás hajkorona fénylett fejebubján. Sötét barna szem, majdnem már fekete, de vmi arany csillogás tündökölt benne. Ezüstösen fénylő bőre, csak úgy világított partnere mellette mint egy elromlott reflektor.
A mozgásában, a tekintetében látszolagos idegesség, vmi érzés amit elnyom volt kiírva az arcára.
Mikor a 2 fiatal elment a színpadnak nevezett pódium mellette, az egyikőjük fanyarúl elhúzta a száját, és mielőbbi gyorsaságot követelt ismerősétől. A "színpadon" vérvételt folyt. Bárki aki, betért a centerbe minden nyugalommal adhatott vért. 5-6 db szék volt, amiben néha fiatal, néha középkorú, és néha idősebb adakozók voltak jelen. Ez az előadás meglehetősen teccett a fiúnak, ha nem egy nyílvános helyen történt volna mindez.
A barátok úgy döntöttek, hogy a Mc Donald's nevezetű kajáldában csillapítják éhségüket.
Helyet foglaltak. Megbeszélték mit esznek. A fiúnak jobban esett volna egy kis csepp friss vörösszínű ital..., de a lány nem hagyta, hogy kedve szerint cselekedjen. Oda mentek az "eladóhölgyhöz", és közölték a kívánságukat, ami egy picinyke kuponon szerepelt. Megkapták a kívánt ételt. A fiú elvitte a 2 big mac-at, + a krumplit, + az innivalót. A lány addig fagyit, sajburgert, és egy séket vásárolt. Leültek az asztalhoz és neki láttak a kajának. A fiú kinyílvánította nem teccését, de ez nem érdekelte a lányt. A lány hamburgerje pedig kezdte elveszíteni eredeti alakját... A lány nem igazán figylet a fiúra, mert túlzottan lekötötte a tv-ben zajló események sorozata.
- Ne nézd már a tv-t! - fiú.
- Pucér nénik és bácsik volta benne! - lány.
- Jah, az más..., akkor se nézd!-fiú.
- Jól van má!-lány
- Ide figyelj, ne nézzed, mert minjá itt beleváglak a tv-be, bár az nem lenne jó, mert mindeki rájönne a titkunkra..., és tudod mi lenne a legnagyobb bajod?.-fiú.
- Nah, mih?-lány.
- Az, hogy szétszakítanád a ruhád, ha átváltozól!-fiú.
A lány vihogások közepette tört ki, mire a fiú is. (igaz volt ami mondott, a titkukról?!)
A lány hirtelen felkapja a vízet, és elkezdi szídni a szendvicsét, mert már amit evett azt egy picit lehetet szendvicsnek nevezni. Amit a fiú örült nagy hahótázással vett. Amitől az egész térség beleremegett. Majd megjegyezte, hogy halkabban mert elküldik őket.
- Nézd meg mindeki késsel, villával eszik, sminket meg ki akarnak dobni?-lány.
- Igen, látom, de sztem a sminkünket nem hiszem:D me rajtam nincs, és sztem pár perc röhögés után már rajtad sem lesz.-fiú.
Újjabb nevetések vették kezdetüket.
Az ételpusztítása után következett az emberek kritizálása, ugyanis ők 2en tökéletesek voltak/azok még?!
Egy Emó jelenséghez volt, szerencséjük.
- Nézd ott egy EMÓÓÓ!!!, de nem fordulj meg hírtelen!-lány.
- OKÉ.-fiú.
- Úramisten ez télleg, baszott nagy...:D-fiú.
- Mondtam én!-lány.
Az istenük ma se volt hozzájuk kegyes, ugyanis épp a melletük lévő asztalnál foglalták el a helyüket az Emó pár. (nem biztos, hogy pár volt!:D)
A nagy nevetések csak úgy hangzottak s az idő pedig csak úgy elszállt, mint ahogy mindeki szerenté, hogy ez a r**adt tél is elszálljon már!:D
Az idő sürgette őket, mert a fiúnak mennie kellett az iskolába. A lány kikisérte a pályaudvarra. Ott álltak a peronon, pontosabban a 4. és az 5. vágány között. 10 perc múlva leesik nekik, hogy rossz peronon ácsorognak. Gyorsan átfutottak a másik oldalra.
Majd egy hang megszólal: "A Komáromból érkező személyvonat az 5. vágányon halad tovább egészen a Budapest Déli pályaudvarig."
Ebből azt szűrték le, hogy rossz helyen vannak...
Úgy kellett sietniük, hogy ne leplezzék le képességüket. Fent összefutottak pár kedves ismerőssel. A lány leállt velük beszélgetni, mire a fiú egy enyhe morgással jelezte, hogy már nagyon "éhes". (hisz nem rég evett..., nem?!)
Jött a járműve a fiúnak, és három puszi után a 2 barát "elvált" egymástól.
A fiú felszállt a vonatra, s eltünt a borús időben.
A magányban, a betegségben, a zűrzavarban a barátság puszta gondolata is lehetővé teszi a túlélést, még ha barátunknak nem is áll hatalmában segíteni bennünket. Elég a tudat, hogy ő létezik. A barátságot nem halványítja el a távolság vagy az idő, a börtön vagy a háború, a szenvedés vagy a súlyos csend. Éppen ezekben a dolgokban gyökeredzik a legmélyebben, és ilyen talajból bontja ki legszebb virágait.
Élt egyszer három nagyon különböző ember. Kívülről és belülről is eltértek egymástól . Az egyikük, ez a lány, külsőleg: barna haj, amelynek szálai csak úgy csillogtak a nyári napfényben mint a gyémánt, nagy barna szeme, amelyekkel néha úgy tudott nézni, mint az ázott kutya a megtalált gazdira. Vékony, enyhén telt ajkak jellemezték, amivel úgy tudott nevetni, hogy még a nap is kisütött tőle.:) Belsőleg: nagyon makacs, és imádja ha igaza van, ha valami bántotta kerek perec megmondta az illetőnek. Nagyon jó barát, hűséges és kiállt a társai mellett akármilyen problémába keveredtek. Ha valamibe belekezdett azt, kisebb, nagyobb akadályokkal, de átvészelte. A második személy szintén lány, akinek a tánc az élete a mindene, de ez mellett is tudott fogalkozni a barátaival:) külsőleg: tejföl szőke haj, bár amióta ismerem azóta már volt gesztenye barna is, de most szőke. A fürtjei táncoltak a kecses testével együtt mikor táncra perdült, ami elég sokszor előfordult, pl. amikor zenét hallott:D, teljesem mind1 milyen zene volt ő már ropta is.:) A szája vékony, kicsi volt, amivel természetesen tudott ő kibálni is, ha úgy hozta a sors. Belsőleg: megértő, ahol tud segít emberke. Figyelmes, előtte sosem voltak titkok, bár ő néha megtudta lepni az embert. Mind2 fél a legjobb barátnak mondható.
és a 3. én voltam:)
hát történt egyszer, hogy ez a három (így az írás alapján nem biztos, hogy külöbözőnek mondható ember) találkozott, pontosan 2005. szeptemberébe. Mivel mind a 3an ugyanarra a középiskolára jártak. Az első napokban megismerkedtem A.-val(nevezzük így:)) aki már szegény az évnyitóról is elkésett, hogy miért azt pontosan nem tudom mert elfelejtettem:D:P még az első héten már beszélgettünk mert megkértem a nap végén, hogy vigyázzon a táskámra amig én elmentem az iskola mellékhelységébe:D(nem ismertem annyira, de megadtam neki a bizalmat, amit mai napig tartok) tehát, őt addig vigyázzot a cuccomra amíg én "elintéztem" a dolgomat:D Miután végeztem, vissza tértem hozzá, és hát beszélgetni kezdtük minden féléről, arra még emléxek, hogy a telefonszámot nem kaptam mert, hogy az nap vagy azon a héten kapott új mobilt, huhhh pontosan már nemtudom:) Attól a naptól kezdve egészen a mai napig nagyon jó barátok voltunk! Miden nap beszéltünk telefonon, voltak kisebb nagyobb vitáink, veszekedéseink de a vége mindig békülés volt. Az elsőhéten szintén már barátkozós kedvembe voltam, hiszen mindneki új volt (jó kívétel a G. akivel egy ált.suliból jöttünk) aztán a 2. személy Sz. volt. Aki sose hagyott békén, mert megvotl róla győződve, hogy borotválom a lábam...hmmm:D hát ez nem jött bexD Arra emléxem, hogy ment állandóan az órán a levelezés, mert nem bírtuk ki a szünetig, hogy ne poffázuk ki magunkból azt a sok sok érdekesnek hitt dolgot, amit persze a szünetben elfelejtettünk...:D:P Aztán teltek múlta az évek, és ugye eljött az érettségi, a ballagás (persze miért is ne könnyes szemekkel ballagtunk) A. jelentkezett az ELTE-re, míg Sz. Győrbe ment. A nyár volt az utolsó közös nyarunk ami sose lesz többet, legalábbis ahogy a mostani helyzetből kiindulva. A. és Sz. kicsit vitáztak, igaz az okát én se tudom igazán. De én hiszek, bízok, és reménykedem az utolsó percig, hogy minden jó lesz..., nem szeretném elveszíteni a barátaimat! (előrre is bocsánat, ha vki megbántottam, vagy untattam, vagy naon nyálas voltam csak ezt, hogy nem maradhatnak meg az emberenek a barátai akikért egyszer már megküzdött, ez egy kicsit kiborított az agyam, és így hogy leírtam megkönnyebbültem:)) akinek nem teccik ne olvassa!!!!!!!!
.JPG)