Barátok mindörökké...

Élt egyszer három nagyon különböző ember. Kívülről és belülről is eltértek egymástól . Az egyikük, ez a lány, külsőleg: barna haj, amelynek szálai csak úgy csillogtak a nyári napfényben mint a gyémánt, nagy barna szeme, amelyekkel néha úgy tudott nézni, mint az ázott kutya a megtalált gazdira. Vékony, enyhén telt ajkak jellemezték, amivel úgy tudott nevetni, hogy még a nap is kisütött tőle.:) Belsőleg: nagyon makacs, és imádja ha igaza van, ha valami bántotta kerek perec megmondta az illetőnek. Nagyon jó barát, hűséges és kiállt a társai mellett akármilyen problémába keveredtek. Ha valamibe belekezdett azt, kisebb, nagyobb akadályokkal, de átvészelte. A második személy szintén lány, akinek a tánc az élete a mindene, de ez mellett is tudott fogalkozni a barátaival:) külsőleg: tejföl szőke haj, bár amióta ismerem azóta már volt gesztenye barna is, de most szőke. A fürtjei táncoltak a kecses testével együtt mikor táncra perdült, ami elég sokszor előfordult, pl. amikor zenét hallott:D, teljesem mind1 milyen zene volt ő már ropta is.:) A szája vékony, kicsi volt, amivel természetesen tudott ő kibálni is, ha úgy hozta a sors. Belsőleg: megértő, ahol tud segít emberke. Figyelmes, előtte sosem voltak titkok, bár ő néha megtudta lepni az embert. Mind2 fél a legjobb barátnak mondható.

és a 3. én voltam:)

hát történt egyszer, hogy ez a három (így az írás alapján nem biztos, hogy külöbözőnek mondható ember) találkozott, pontosan 2005. szeptemberébe. Mivel mind a 3an ugyanarra a középiskolára jártak. Az első napokban megismerkedtem A.-val(nevezzük így:)) aki már szegény az évnyitóról is elkésett, hogy miért azt pontosan nem tudom mert elfelejtettem:D:P még az első héten már beszélgettünk mert megkértem a nap végén, hogy vigyázzon a táskámra amig én elmentem az iskola mellékhelységébe:D(nem ismertem annyira, de megadtam neki a bizalmat, amit mai napig tartok) tehát, őt addig vigyázzot a cuccomra amíg én "elintéztem" a dolgomat:D Miután végeztem, vissza tértem hozzá, és hát beszélgetni kezdtük minden féléről, arra még emléxek, hogy a telefonszámot nem kaptam mert, hogy az nap vagy azon a héten kapott új mobilt, huhhh pontosan már nemtudom:) Attól a naptól kezdve egészen a mai napig nagyon jó barátok voltunk! Miden nap beszéltünk telefonon, voltak kisebb nagyobb vitáink, veszekedéseink de a vége mindig békülés volt. Az elsőhéten szintén már barátkozós kedvembe voltam, hiszen mindneki új volt (jó kívétel a G. akivel egy ált.suliból jöttünk) aztán a 2. személy Sz. volt. Aki sose hagyott békén, mert megvotl róla győződve, hogy borotválom a lábam...hmmm:D hát ez nem jött bexD Arra emléxem, hogy ment állandóan az órán a levelezés, mert nem bírtuk ki a szünetig, hogy ne poffázuk ki magunkból azt a sok sok érdekesnek hitt dolgot, amit persze a szünetben elfelejtettünk...:D:P Aztán teltek múlta az évek, és ugye eljött az érettségi, a ballagás (persze miért is ne könnyes szemekkel ballagtunk) A. jelentkezett az ELTE-re, míg Sz. Győrbe ment. A nyár volt az utolsó közös nyarunk ami sose lesz többet, legalábbis ahogy a mostani helyzetből kiindulva. A. és Sz. kicsit vitáztak, igaz az okát én se tudom igazán. De én hiszek, bízok, és reménykedem az utolsó percig, hogy minden jó lesz..., nem szeretném elveszíteni a barátaimat! (előrre is bocsánat, ha vki megbántottam, vagy untattam, vagy naon nyálas voltam csak ezt, hogy nem maradhatnak meg az emberenek a barátai akikért egyszer már megküzdött, ez egy kicsit kiborított az agyam, és így hogy leírtam megkönnyebbültem:)) akinek nem teccik ne olvassa!!!!!!!!