Hideg és szeles idő volt, mikor a 2 idegen betért a Plázába.
Az egyikük egy lány volt. Barna hajzuhatag, ami néhol eltarkarta az arcát. Zöldes-kékes szem, aranyos, kedves arc. De volt vmi a megjelenésében, vmi nem hétköznapi, vmi állatias.
A másik egy fiú volt. Szintén barnás hajkorona fénylett fejebubján. Sötét barna szem, majdnem már fekete, de vmi arany csillogás tündökölt benne. Ezüstösen fénylő bőre, csak úgy világított partnere mellette mint egy elromlott reflektor.
A mozgásában, a tekintetében látszolagos idegesség, vmi érzés amit elnyom volt kiírva az arcára.
Mikor a 2 fiatal elment a színpadnak nevezett pódium mellette, az egyikőjük fanyarúl elhúzta a száját, és mielőbbi gyorsaságot követelt ismerősétől. A "színpadon" vérvételt folyt. Bárki aki, betért a centerbe minden nyugalommal adhatott vért. 5-6 db szék volt, amiben néha fiatal, néha középkorú, és néha idősebb adakozók voltak jelen. Ez az előadás meglehetősen teccett a fiúnak, ha nem egy nyílvános helyen történt volna mindez.
A barátok úgy döntöttek, hogy a Mc Donald's nevezetű kajáldában csillapítják éhségüket.
Helyet foglaltak. Megbeszélték mit esznek. A fiúnak jobban esett volna egy kis csepp friss vörösszínű ital..., de a lány nem hagyta, hogy kedve szerint cselekedjen. Oda mentek az "eladóhölgyhöz", és közölték a kívánságukat, ami egy picinyke kuponon szerepelt. Megkapták a kívánt ételt. A fiú elvitte a 2 big mac-at, + a krumplit, + az innivalót. A lány addig fagyit, sajburgert, és egy séket vásárolt. Leültek az asztalhoz és neki láttak a kajának. A fiú kinyílvánította nem teccését, de ez nem érdekelte a lányt. A lány hamburgerje pedig kezdte elveszíteni eredeti alakját... A lány nem igazán figylet a fiúra, mert túlzottan lekötötte a tv-ben zajló események sorozata.
- Ne nézd már a tv-t! - fiú.
- Pucér nénik és bácsik volta benne! - lány.
- Jah, az más..., akkor se nézd!-fiú.
- Jól van má!-lány
- Ide figyelj, ne nézzed, mert minjá itt beleváglak a tv-be, bár az nem lenne jó, mert mindeki rájönne a titkunkra..., és tudod mi lenne a legnagyobb bajod?.-fiú.
- Nah, mih?-lány.
- Az, hogy szétszakítanád a ruhád, ha átváltozól!-fiú.
A lány vihogások közepette tört ki, mire a fiú is. (igaz volt ami mondott, a titkukról?!)
A lány hirtelen felkapja a vízet, és elkezdi szídni a szendvicsét, mert már amit evett azt egy picit lehetet szendvicsnek nevezni. Amit a fiú örült nagy hahótázással vett. Amitől az egész térség beleremegett. Majd megjegyezte, hogy halkabban mert elküldik őket.
- Nézd meg mindeki késsel, villával eszik, sminket meg ki akarnak dobni?-lány.
- Igen, látom, de sztem a sminkünket nem hiszem:D me rajtam nincs, és sztem pár perc röhögés után már rajtad sem lesz.-fiú.
Újjabb nevetések vették kezdetüket.
Az ételpusztítása után következett az emberek kritizálása, ugyanis ők 2en tökéletesek voltak/azok még?!
Egy Emó jelenséghez volt, szerencséjük.
- Nézd ott egy EMÓÓÓ!!!, de nem fordulj meg hírtelen!-lány.
- OKÉ.-fiú.
- Úramisten ez télleg, baszott nagy...:D-fiú.
- Mondtam én!-lány.
Az istenük ma se volt hozzájuk kegyes, ugyanis épp a melletük lévő asztalnál foglalták el a helyüket az Emó pár. (nem biztos, hogy pár volt!:D)
A nagy nevetések csak úgy hangzottak s az idő pedig csak úgy elszállt, mint ahogy mindeki szerenté, hogy ez a r**adt tél is elszálljon már!:D
Az idő sürgette őket, mert a fiúnak mennie kellett az iskolába. A lány kikisérte a pályaudvarra. Ott álltak a peronon, pontosabban a 4. és az 5. vágány között. 10 perc múlva leesik nekik, hogy rossz peronon ácsorognak. Gyorsan átfutottak a másik oldalra.
Majd egy hang megszólal: "A Komáromból érkező személyvonat az 5. vágányon halad tovább egészen a Budapest Déli pályaudvarig."
Ebből azt szűrték le, hogy rossz helyen vannak...
Úgy kellett sietniük, hogy ne leplezzék le képességüket. Fent összefutottak pár kedves ismerőssel. A lány leállt velük beszélgetni, mire a fiú egy enyhe morgással jelezte, hogy már nagyon "éhes". (hisz nem rég evett..., nem?!)
Jött a járműve a fiúnak, és három puszi után a 2 barát "elvált" egymástól.
A fiú felszállt a vonatra, s eltünt a borús időben.
