tavasz

Tavasz eljött a te időd! Szólj a napnak, hogy ragyogja be a földet a sugaraival, mond meg a fűnek, hogy kezdjen el zöldellni, és a virágoknak ideje nyiladozni. A madarak kezdjenek el csicseregni, mert ezek által, az embereknek több kedvük lesz, munkába, iskolába menni, vagy bármihez amibe belekezdenek és sikereket fognak elérni. Hozzál önfeledt jókedvet, boldogságot, barátságot, örömöt, és nem utolsó sorban szerelmet. Üzenj Ámornak is, hogy kezdje el gyártani az íjait, vége a lustulásnak, és vegye célba a gyámoltalan embereket. Az én ismerőseimet különösképpen, azt hiszem mindegyikükre ráfér egy kis tavaszi hangulat:)

Tavasz, itt a terv neked csak meg kell valósítanod!;)

tC.

szerelem, szerelem..., szerelem!, szerelem?

“Az a másodperc, amikor igazán szeretünk, életünk egyetlen valóságos pillanata.
A többi nem az.
A többi boldogtalan varázslat. Őrület. Teli félelemmel és szomjúsággal. Mi persze éppen fordítva gondoljuk. Mi azt hisszük, hogy az a “valóság”, amikor egyedül, kővé dermedt, magányos lélekkel élünk. Valóság a hétköznap, a közöny, az egoizmus, az én, az enyém, a pénzkereset. Valóság a tévé, a robot, a rohanás, a vásárlás, az aszfalt, a “senkihez sincs közöm” életérzése. És a szerelemről véljük, hogy káprázat, mámor. Amikor valóban szeretünk, mondják ránk az emberek, hogy “Te el vagy varázsolva, öregem! Te megőrültél!” – miközben egy tévedhetetlen hang lelkünk mélyéről azt mondja: “Itt akarok maradni, mert mindig ide vágytam! Itt akarok élni, örökké!”