vége...

(...)

Ha megmarad ez a csönd a fejemben, soha nem megyek vissza. Nem én lennek az első, aki ezt az életformát választja a másik helyett. Talán ha elég messzire szaladok, soha többé nem kell hallanom őket...

Egyre gyorsabban és gyorsabban rohantam, és Jacob Blacket ott hagytam messze magam mögöt.

VÉGE

Előadás, avagy tanuljunk a csövestől fejest ugrani a kukába...:D

A mai nap szintén korcsolyázással kezdődött, mert még mindig csúszik a szerencsétlen út a faluba, és miért is ne én esnék el, vagy elcsúsznék, vagy még ragozhatnám...:D Az oskolába beérve már kezdődött az óra, és a tanár közölte, hogy a kövi órán meglátogatnak minket a felső vezetőségtől:D (óra látogatás:P) Vége. Kicsöngettek. Német következett, hát inkább be se mentem volna..., - Tudja?, -Nem, elfelejtettem, hogy felelünk, - Jóvan, beírom!, - Rendben, írja be...:S:( Aztán indulás vissza a termünkbe, ahol felkellett készülni, az órára, mert ugye óra látogatás lesz. Kicsit bemelegítettünk a labdásjátékkal. (Tanárnőnek van egy zöld kis labdája, és ketté választotta az osztályt, bal volt az aki először kérdezett 3percig a jobb oldaltól, aztán cserélünk. Szerencsére nem kaptam kérdést:D) Aztán jött az ebédszünet. Aztán az óra kezdete, tanárnő adja az anyagot, és egyszer csak, hirtelen kinéz az ablakon. Mondja, hogy azt hitte, vki bele esett a kukába. Erre az egész osztály felugrott, hogy lássa az egészet. Még életembe nem láttam ilyet:D A pasas teljesen fejjel befelé a kukába, a lába az égnek meredt, és mozgott mint aki el akar repülni a lábai segítségével..., hát nem jött össze. Az osztályban röhögőgörcs vette kezdetét:D A tanár mindekit visszaterelt a helyére, 10perc múlva meginn kifelé nézelődik az ablakon. Erre a mozdulatra meginn az egész osztály felugrott. Csak azt láttam, hogy a pali..., belemászik a kukába és nem jött ki egy ideig:D (még körül is nézett, hogy látta-e vki:D) kész voltam teljesenxD. Utcsó órában jött az "előadásnak" nevezett csoportos munka. Az én csapatom volt a 2. Petra, Melinda, Anna, és én. Amíg Petra mondta a magáét, addig én kattintottam a laptopon. Miután végzett ő nyomogatta. Melindára, nem mertem rá nézni, mert szegény megfázott, és oly piros volt az orra, (most a Ferit idézem), mint a Rudolf, a rénszarvas orra.:D Mikor a kivetítő fehér színe rávilágított Meli arcára, olyan szinten lehetett látni a piros foltokat, hogy már lassan világított.:D(K)(L)Szegény..., Jobbulást:);)

Cukorbabááák

szerelem, szerelem..., szerelem!, szerelem?

“Az a másodperc, amikor igazán szeretünk, életünk egyetlen valóságos pillanata.
A többi nem az.
A többi boldogtalan varázslat. Őrület. Teli félelemmel és szomjúsággal. Mi persze éppen fordítva gondoljuk. Mi azt hisszük, hogy az a “valóság”, amikor egyedül, kővé dermedt, magányos lélekkel élünk. Valóság a hétköznap, a közöny, az egoizmus, az én, az enyém, a pénzkereset. Valóság a tévé, a robot, a rohanás, a vásárlás, az aszfalt, a “senkihez sincs közöm” életérzése. És a szerelemről véljük, hogy káprázat, mámor. Amikor valóban szeretünk, mondják ránk az emberek, hogy “Te el vagy varázsolva, öregem! Te megőrültél!” – miközben egy tévedhetetlen hang lelkünk mélyéről azt mondja: “Itt akarok maradni, mert mindig ide vágytam! Itt akarok élni, örökké!”

Avatar és Maóni-ka:D

Tnapi napot Annáéknál töltöttem. Vittem magammal a méltán híressé vált Avatar című filmet. Elkezdtük fél 4 körül. Cola és kukorica társaságával. Jöttek azok a részek, amiket nem fordíttak le, de kiírták. Hát igen, csak az egyik angol volt a másik meg németxD, de az egyik fedte a másikat nah mind1. Anna mindig megállította, hogy letudja fordítani. Azért tartott majdnem félórával tovább a film:D A film elején, még Anna Anyukája bejön, hogy nem szeretné, ha sötétbe mennék haza, ezért hivatalosan "fogva lettem tartva":D, felhívtam anyumat, hogy megbeszéljem vele. A film vége felé bejött a Mara is (Anna, nővére) aki mostanában Vempájör rajongó lett (Twilight:D). Az avatarról csak annyit, hogy nekem teccet, meg minden, James Cameron jót alkotott:D. Anna anyukájáék elmentek a Bálba, mi addig elkezdtünk Maóni-ka sós részeket nézni a youtubon:D (hát lehet nem kellett volnaxD) ez a 2 kedvenc:P

Néztük még a Showder Clubot. Aztán már ásítottunk mind2en. Azt mondtuk, hogy jóvan megyünk aludni:D ez volt fél 1kor. Még fél 2ig beszélgettünkxD Reggel már fenn voltam 6kor. Visszaludtam. 7kor visszaludtam, és olyan háromnegyed 9körül már nemtudtam tovább:D Anna anyukájával találkoztam, és ő meg felkeltte az Annát, öltözök és egyszer csak Anna beviharzik a szobábaxD:
- Mikor keltél?!:D (kómás fejjel...:P)
- Háromnegyed 9 körül! (ásít)
Rendbehoztuk magunkat, reggeliztunk aztán mind2en facebookoztunk:P és szemét Anna szintet lépett a Happy Akváriumba:/:D 10:35-s busszal mentem Tb-re, ezért negyed körül elindultunk. Az út elég uncsi volt egyedül. Aztán leszálltam a végen, oda mentem a buszomat megnézni, és közbe jött egy pasas szembe velem, és leszóllít:
- Elnézést, ne haragúdj! Nem tudnál adni 170ft-ot, hogy felmenjek a busszal az Ipariparkba mert ott hagytam a pénztárcám. (eléggé kétségbesett feje volt, és nem úgy nézett ki mint a csövesek)
- (gondolkodtam egy kicsit) és megszántam:D
a végén kiderült, hogy ott dolgozik/dolgozott ahol én lakok és ismeri az ottani idősebb társaságot, u.h. sztem tuti nem volt csövi, de gondolj amit akarsz. Mindezek után bementem a Plázába, a Media Markt-ba, hogy nézzek vmi játékot öcsémnek, mert 14.én lesz a születésnapja, és van xbox-a, psp-je, playstation-ja, szal felvan szerelve a gyerek:D de mikor megláttam az árakat, úgy döntöttem inkább mást kapxD A vonatra felszálltam, leültem. Elkezdtem kitöleni a béreltem erre a vezető bemondja, hogy:
- Elnézésüket Kérem, de a vonaton műszaki okok miatt le kell állítanom.
monodm magamba, fasza ki tudja hányra érek haza..., de végül hamar megoldódott, és már azóta megírtam a leckém:/ (fújj fújj némeeet:@ csicskaság) és megyek filmet nézni a Megérzés című-t mert nem láttam péntekenxD

ezt csak azért mert szeretem:P

korcsolyázó nap

Nagyba reggel megyünk, mint a 4 jó barát oskolába, vagyis csak a vonathoz, de ez nem lényeg. Van Isti az örök humorista, és aki már a nap elején lenyírja az agyam. Aztán ott van Attila, aki mindig az erős észjárásáról és találékonyságáról tanúskodik (ma pl: megtalálta öcsém fülhallgatóját a hóbaxD), és van egy Ágnesünk aki egy kicsit melankólikus, vagy ahogy ő jellemzi magát egy "könyv moly", de ha elindul a vihogó járat akkor nincs megállás. Na és persze én a nem normális, a gyerek és akivel mindig történik vmi. Épp így volt ez a mai nappal is...

Szóval megyünk a faluba, és én mint aki nem 19 (lassan már 20 éves) úgy viselkedik, mint egy gyerek, és csúszkál meg minden. Csúszok, Csúszok..., és a többiek mondják, hogy

- Jani!!! El fogsz esni!

- Dehogy fogok!

- Dehogynem!

- Tnap is Edinával jöttem haza, végig csúszkáltam és nem estem...!

és mire ezt kimondtam, csak egy nagy WÁÁÁÁÁÁÁÁ jött ki a számon, és csak annyit lehetett hallani utána, hogy PUFFFFFFFF. Jól picsára ültem. Igaz az én wáááázásomat elnyomta a többiek röhögése. Isti szól!

- Gyere Jani,felsegítelek! Ági közbe mondja, hogy nem bírtalak elkapni....

- Köszi, de nem látta senki (közbe felugrok és nagyba körülnéztem)

Jóvan nem látták olyan sokan, nyomás tovább....

Megyünk, Megyünk még mindig Megyünk. Oda érünk a dombhoz, ami eléggé csúszós volt.

Már az elején szóltak, hogy:

- Jani!!! Menj a Hóba, me meginn eltaknyolsz!

- Jóvan ott megyek nah!:D

Megyek, megyek, és meginn megcsúszott a csizmám és meginn seggre ültem:D csak ezúttal a táskámból a személyi tartómtól kezdve, a számológép minden kiesett.:D Isti meginn volt a mentő:D Me Attila, és Ági már lent vártak minket.

Asszonja Isti:

- Várjá ott a számológéped!

- Hol hol???? (azt közbe rajta tapostam)xD

Elindulok, hogy épségben leérjek az aljára, és István barátunk is megcsusszant:D ami azt eredményezte, hogy meglökött és én szépen leszánkáztam a dombrólxD, és nem estem el!!!:P

A nap végén még a vontról leszállva, is meginogtam, de szerencsére nem látták sokan azt se, me sötét volt:D

és még egyszer....amikor nem bírtam kiszállni a Rami kocsijábólxD me az is olyan helyre tud állni:D

Nah asszem megyek és jegel a seggemxD

nevetés

“Sokszor és sokat nevetni; elnyerni az intelligens emberek megbecsülését, a gyermekek ragaszkodását; kivívni az őszinte kritikusok elismerését és elviselni a hamis barátok árulásait; örülni a szépnek, megtalálni másokban a jót; jobbítani egy kicsit a világon – egy egészséges gyerekkel, egy parányi kerttel vagy azzal, hogy biztos lábon állva élsz; tudni, hogy legalább egyvalaki könnyebben lélegzik, mert te voltál. Ez a boldogulás, ez a siker.”
(Ralph Waldo Emerson)

Boldog Új Évet Mindenkinek!:)

Események

Az utóbbi napok már történelem darabjai, de azért megosztom a nagyérdeművel is:D:P(persze csak módjával) inkább képekkel illusztrálom mert az úgy érdekesebbxD:P

dec. 27.

dec. 28-29.



dec. 29.