Mikor nagy nehezen kimászol az újonnan vett koporsódból, mert szól az ébresztő, s elmész a fürdőszobába felrakni a hétköznapi sminket, hogy senki se tudja, hogy mi is vagy. Elindulsz a vonat elé, (mert itt nincs mindenkinek saját járgánya) amit majdnem le is késel. Állsz a vonaton és hallgatok annak a sok embernek a szívverését. Majd leszállsz és elindulsz a vérfarkasoknál is rosszabb helyre...hát az iskolába. Megírsz egy dolgozatot, és utána nap többi részében csak ülsz, vagy néha szólsz vkihez, ha hozzád szól, vagy fejted tovább a rejtvényt vagy éppen azon gondolkodol kit lenne jó éppenséggel széttépni. A nap beragyog az ablakon rajtad egyetlen egy csillogás sem mutatkozik. Az emberek a teremben mint se sejtenek róla, hogy mi is vagy.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése