2010. március 31., szerda

kántálás

"...gyere bébi , gyere spiccolj gyere táncolj ugye szép ugye szép hogy a segged robban szét bár tetves retkes rég 2*
várj még ki fújom dolgoztazsd meg jól
gyere spicolj gyere táncolj ugye szép ugye szép hogy a segged robanszét bár tetves retkes rég
várj még ki fújom dolgoztazsd meg jól
gyere spicolj gyere táncolj ugye szép ugye szép hogy a segged robbanszét bár tetves retkes rég
és zúzd a fingdalt még
na de fosok én rád mert félsz csak félsz és a segged a szád csak félsz csak félsz 2*
na de fosok én rád mert félsz csak félsz a segged a szád is néz csak néz most állj hUh beriszáld hUh és állj huh és beriszáld csak beriszáld..."

2010. március 20., szombat

képtelen valóság

A nap, veletek, mikor nem készült kép, de a fényképező ott volt, de a nap az emlékezetünkbe vésődött, s a barátságunk még mindig él, s élni is fog...


“A jó barát olyan valaki, akivel együtt semmi különöset nem tesz az ember, aztán rájön, hogy a “semmi különös” nagyon is különös. A jó barát mindent elmesél magáról neked. A jó barát olyan valaki, aki tényleg örül, ha győztél, és megdolgoztál a sikerért. Olyan valaki, aki előtt nem kell védekezned, és nem kell jó benyomást tenned rá. A jó barát ennek a sok csodálatos valakinek a megkapó egyvelege, akivel közös emlékeid lesznek majd, akinek adsz, és akitől kapsz – ő a “most és mindörökké jó barát.”