A rejtélyek napja... A nap ma se sütött. Mikor kinéztem nem láttam semmi mást csak a mostanában megszokott felhőket és a kékséget, valamint a úton és az út mellett azt a fehér vmit amitől már a hideg is kiráz. A házból kilépve szemem egyből az engem váró barátomra esett. A farkas lányra:D Ágira:D Szépen megbeszéltük a reggeli gondjainkat:D A útközben a partneremnek fontos dolga akadt a sminkjével (felrakta az arcát, bocs megigazította:D) Igen, ám, csak a kezén lévő kesztyűtől nem tudta volna tökéletesen megoldani a problémát, ezért levette, és eltette zsebébe. A csúszós dombon szinten suhantunk, vagyis én biztos mert a álló helyzetbe is képes vagyok hasra esni, de ez ma nem történt meg:D A sínekhez érve, egy hangot kezdünk hallgatni ami ezt közli: - A Budapest Déli pályaudvartól, Komáromig közlekedő személy vonat előre láthatólag 40 percet késik.- és fejezte be mondandóját. Ebben a pillanatban 2 dolog futott át az agyamon, 1. haza megyek tovább aludni!:P, 2. menjünk be a váróba és várjuk meg a vonatot... Ági az utóbbit támogatta. Bent egy kicsit jobb idő várt minket, és egy pár ember akiket nem ismertem. Barátom megint neki látott az arc felvarrásnak:D kicsit több eredménnyel mint az előbb. Majd utána következett a reggelizése, vmi sajtos zsömlét majszolt, egészen jó ízűen. Pár perc múlva elkezd, hirtelen pakolászni a táskájába majd a zsebébe, és mosollyal az arcán(majdnem röhögve) közli, hogy nincs meg a kesztyűje. Azonnal rá vágtam, hogy menjen nézzen körül, ahol jöttünk biztos hogy ott hagyta el. A váró ablakából ezt látom csak, hogy a barna hajú farkas lány:D kiszalad az épületből majd az elé áll, és kezd nézelődni..., mintha egy hegytetőről kémlelné a tengert, vagy az eget. Visszajön, hogy ő nem találja sehol. Hát ha így nézed édes:D akkor nem is fogod megtalálni:D. - közöltem vele. Aztán össze szedtük a cuccunkat, hogy útra kelünk és megmásszuk a lehetetlent a kesztyű után. Ki mentünk a várónak nevezett helységből a csípős hidegbe. Előttem a farkas lány ment, aki időközbe hallodta a kutyák ugatását, és megállapította, hogy vmi dalmata elveszett:D A lábunk alatt a hó csak úgy recsegett, mint amikor tördeli vki az ujjain lévő ízületeket...(jah bocs lehet, hogy az én voltamxD) Nagy nehezen el értünk az utolsó nehézkes úthoz. Egy domb, ami épp a gyönyörű időnek köszönhetően le volt fagyva:D A 2 barát minden erőfeszítést bevetten felért a csúcsra, és ott várta Ágiiit az ő kesztyűje. Amint szerencsére senki sem vitt sehova:D...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése