Vannak napok, mikor a boldogság felhőiről nézel le a kicsiny világra, és élvezed minden percét.
De vannak olyanok is, mikor úton haza fele, a sínen megállsz egy pillanatra és farkas szemet kívánsz nézni a dübörgő mozdonnyal, de vmi érzés, vmi hang a fejedben, üzenetet küld a lábadnak, hogy menjen tovább, miközben az agyadban azon gondolkodol, hogy most mi lenne a legjobb...
Szeretnék most léggömb lenni, és elszállni messzire a boldogság felhők fölé, és többet nem térni vissza...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése